2012. január 29., vasárnap

Ártatlanság

























Boldogan kacagnak ránk a csillagszemek,
amíg nem láttatjuk velük a könnyeket.

Csodálkozva néznek, tiszta szívvel látnak,
álmai a világ ártatlanságának.

Szemük, mint nyári ég, oly ragyogón tiszta,
tükröt tart a mának a holnapok titka.

Szívünk magasáig kell azt felemelni,
kinek szemeiben fény szeretnénk lenni.

Idézzük a mába azt a tisztaságot,
mit az ember egykor gyermekszemmel látott!

Mosolyukban játszi szivárványfény lángol,
komor-sötét égre csillagot varázsol.

Angyali álmaik, amit megálmodnak,
ígéret a mának, hogy felnőhet holnap.

Csengő nevetésük, mint angyali szózat,
csilingelőn szólja igazát a szónak.

Nem veszhet el addig az ember reménye,
amíg csillag ragyog gyermeke szemébe’.

(Körmendi Gitta)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése