...
a boldogtalanság az ember alapállapotává vált, elsősorban a nevelésnek
köszönhető. Amikor egy gyermek megszületik, minden idegszálával a
környezetét lesi: lénye tiszta mezejére, a külvilágból eltanult minták
építik fel személyiségét. Mikor egy gyermek békésen gyönyörködik az
életben, vagy épp boldogan elmerül a játékai között, a kutya sem törődik
vele, sőt, a szülei örülnek, hogy csend van végre, s megnézhetik a
tévében a meccset, vagy az aktuális szappanopera következő részét. Ha a
gyerkőc hangosan kacagva boldog, még rá is ordítanak, meg is büntetik,
mert hát nem hallják, mit sugároz nekik a Doboz... ám amint beteg lesz,
azonnal szeretetteljesen fordulnak felé, azonnal kitüntetik
figyelmükkel. A gyermek rájön, hogy csak akkor kapja meg azt a
figyelmet, amit szeretne, csak akkor lesz "jó" gyerek, csak akkor kap
szeretetet az ordítás helyett, ha beteg, ha szomorú. így válik hát egy
ember személyiségének alapjává, a létezése alapállapotává a
boldogtalanság...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése