Valamennyien a gyermekkorunkból...

Valamennyien a gyermekkorunkból élünk. Hitedet, boldogságodat, emberszereteted mélységét, de még a tudásod tisztaságát is az határozza meg, hogy mennyire őrizted meg, vagy tiportad el magadban gyermekkorod élményét. Emlékezz vissza mik azok, amik valaha megsérültek benned: rájössz, hogy lényed legértékesebb részei. Tudtad, hogy van jóság, gondviselés. A langyos víz érintése, a meleg kenyér simogatása boldoggá tett. Kis hercegként üldögéltél a járókádban, testvéreidnek érezted a kutyust, a virágszálat, a futó bogarakat. Minden arc mosolygott rád. Varázsvilág vett körül s anyád mellén olyan örömöt és kielégülést találtál, amelyet hiába kerestél később szeretőidnél. Tudtad, hogy a tárgyaknak lelkük van... Láttad még azokat a másvilági lényeket, akiket a felnőttek már nem látnak. Játszottál a szellemekkel és tudtad, h vannak angyalok. Boldog voltál. Ehhez nem kellett pénz, siker és hatalom: pusztán az a tény, hogy létezel, boldoggá tett. Átélted az üdvösség állapotát: hogy a puszta létezés, ha nem zavarja meg a tudatos reflexió, gondtalan, lebegő örömérzettel jár. Tudtad, hogy nincs nagyobb boldogság, mint az, hogy vagy. Nem kell hozzá semmi. ... megélted, hogy benne élsz valamiben vagy valakiben, aki tebenned is benne van. És ez jó. Nagyon jó......... (Müller Péter)