Gintl Andrea-Vallomás

Gintl Andrea-Vallomás

Honnan jöttél gyermekem,
méhem gyümölcse- oly csöndesen?
Miféle múltat ?riz zöld szemed varázsa,
mir?l mesél éjszakáid rebben?, titkos álma?
Honnan hoztad mosolyod, ölelésed melegét,
a huncut, cseng? nevetést,
mely lelkem gyógyítója?

Ajándék vagy, Bölcsesség. Ígéret.Esthajnal vidám angyala,
anyai szívemnek örök, gyöngéd vígasza...

Drága gyermekem...

Drága gyermekem, gondoskodom rólad, védelmezlek, amíg fel nem nősz, aztán hagylak szabadon szárnyalni. A szeretetem azonban örökre megmarad.


(Charlotte Gray)

Apró gyermek - egykor remény, álom voltál...

Apró gyermek - egykor remény, álom voltál, most valóság vagy. Veled minden más lesz ezután. Oly` kicsi vagy, mint egy távoli csillag. Vágy, hogy megérintsem a világegyetem szélét. Szeretet, amely örökre elrabolja szívünket.


(Charlotte Gray)