Szabó Éva: Hét csoda

  

Szabó Éva: Hét csoda

Tudod, mi volt a hét csoda?
egy újszülött kis homloka,
egy falevélen az az ér,
amely a gyökerekig ér,
egy szó, mely idejében jött,
egy darab ég a csönd fölött,
egy kéz, amely utánad nyúlt,
mikor csillagod földre hullt,
télen egy jó meleg szoba,
s ha szépen érkezel… Oda.

Kevés olyan örömteljes nap van...

Kevés olyan örömteljes nap van egy bol­dog házaspár életében, mint mikor a gólya le­száll a házukra és egy egészséges szép gyer­mekkel ajándékozza meg a boldog szülőket.


(Cinkotai Nagy Ince)

 Néztél-e már...

Néztél-e már kisgyermek szemébe? 

Csendben, kíváncsian elmerengve?
Vitt már téged magával mesébe
megfejteni a titkot töprengve?

Érezted-e kezének lágyságát,
simogató, puha érintését?
Hallottad-e vidám kacagását,
hangjának örömteli csengését?

Simítottad-e már kócos haját,
miközben öledbe hajtja fejét,
és te csak lesed minden óhaját,
szívének vágyódó üzenetét.

Néztél-e már kisgyermek szemébe,
mely tiszta és boldog világot rejt?
S e boldogságért nem kér cserébe
mást, csak szeretetet, mit nem felejt.

Még önzetlen kis világ az övé,
még nem ismer ármányt, gyűlöletet.
Hagyd, hogy így váljon életerővé
benne a mély, gyermeki szeretet.

(Takács Mária)