Életkép...

 

Az ember megszületik, felnő,
Gyerekből lesz felnőtt,
Tanul majd dolgozik,
Néha sajnos otthon is,
Szerelmes lesz, szülő lesz,
Nagyon, nagyon boldog lesz,
Megöregszik, majd örökre elmegy.

Bárcsak ilyen egyszerű lenne,
De akkor nem úgy hívnák: ember.

Egy napon, mikor elkezdődik életünk,
A semmiből egy furcsa valamibe érkezünk.
Új még minden, tudatlanok vagyunk,
Mindent az ösztöneinkre hagyunk.
De már az első pillanatban elkezd csírázni a tudat,
S az élet szép lassan mindent megmutat.

Minél többet tudsz, annál nehezebb az élet,
Annál több öröm, de bánat is érhet.
Gyermekként még a szülői világban élsz,
Ahol minden lépésednél egy kéz óv és véd.
S lehet, hogy van, amit nem értesz még,
Mégis ilyenkor még minden olyan szép.

De ahogy múlnak az évek, s felnősz,
Szép lassan majd te is rájössz,
Hogy az élet nem szól másról, mint küzdelemről.
 

(Nyiraty Gábor)