2012. január 27., péntek

Édes kismackóm...



















Azt élet olykor váratlan fordulatokat vesz...az amire azt hitted egyáltalán nem kell neked, mégis az hiányzik a legjobban.Mint egy Mackó amit pici korod óta nyüstölsz, azzal alszol,azt szorítod magadhoz mikor szomorú vagy és a kis bundája letörli a könnyeid, kis barna gomb szemei olyan megbocsátóan néznek rád, és vigasztalnak...mire a végén megnyugszol.Aztán persze mikor már azt hiszed felnőtt vagy és nincs erre szükséged, kicsit felteszed a mackót a polc tetejére hogy azért persze lásson téged...de mikor újra minden olyan reménytelennek látszik és sok sok csalódás ért, amit persze nagy büszkén igyekszel saját magad megoldani EGYEDÜL miközben számtalan emberben csalódsz...Bizony be kell látnod, hogy rosszat csináltál és helytelen a mackót feltenni a polc tetejére, hát ideje bocsánatot kérni , megölelgetni és visszatenni oda ahol igazából van a helye.Melletted!Hogy mindig tudd, ő mindig ott lesz és meg vigasztal és a maga módján meg is ért még ha néha csak bámul rád kicsit butácskán...igen a barna gomb szemeivel...Ami mégis annyi szeretetet és törődést,biztonságot sugároz!
Sajnálom kis Mackóm! Édes kismackóm...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése