"Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt. Pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük, egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről - melyek oly élénken élnek emlékeinkben. Melyeket szívünk mélyén őrzünk. Az élet most is szép - csak immár más világban élünk. És felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket. És elmosolyodunk - mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során." (Pam Brown)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése